Valamikor réges régen élt egy gyönyörű nő Erdélyben, egy fejedelem egyetlen lánya. Szépségét mindenhol fel lehetett fedezni a természetben. Hajának napsütötte színe és könnyedsége az árvalányhaj törékeny széldobta légiességében mutatkozott meg, míg illata a friss barackvirág, vanília, és a páratlan mandula egyvelegét hordozta magával.

Ez a gyönyörű nő nem csak szép volt, hanem az erdélyi emberekre jellemző tartás, feszesség és karakter is jellemezte. Mivel tudta, hogy élete múlandó pillanat ezért szerette volna visszaadni azt, amit a természettől kapott. Így halála pillanatában ujjászületett a kedvenc szőlőjében, a királyleánykában.